|
XVI-XVII. századi nyereg
A XVI-XVII. Századi nyerget a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő két nyereg alapján készítettem. Ezek dísznyergek. Az egyik rekeszzománcos, 597 drágakővel ékesített erdélyi nyereg, a másik magyar mintára készült, festett bőrrel és bársonnyal burkolt török nyereg. A bársony mindkét esetben rendkívül dúsan skófiumozott. S hogy miért éppen ezeket a nyergeket választottam mintaként? Az ebben a korban készült dísznyergek vagy alkalmi nyergek, amelyek a keletiesebb ízlést tükrözik, szinte kivétel nélkül, bársonnyal kárpitozottak. Arany és ezüst domborításokkal, drágakövekkel és arany, ezüst hímzéssel ékesek. (Valószínű, hogy a pompát kedvelő jászok is használtak hasonlókat. ) Ez az két nyereg képviseli azt az elől-hátul kápakanalas formát, amely rövid idő alatt elterjed, és mint kun vagy füredi típusú nyereg válik ismertté az utókor számára. Megpróbáltam e két nyereg fő, a korra jellemző vonásait ábrázolni egy nyergen belül - az én szerényebb lehetőségeimmel.
XVIth-XVIIth century saddle
I created the XVIth-XVIIth century saddle based on two saddles belonging to the Hungarian National Museum. These are ornamental saddles. One of them is a Transylvanian saddle, decorated with enameling in compartmental boxes and 597 precious stones. The other one is a Turkish saddle (using a Hungarian model) covered with dyed leather and velvet. In both cases the velvet is opulently embroidered with gold and silver threads. Why did I choose these very saddles as models? The ornamental or gala saddles made in those times reflect a rather oriental taste, being almost without exceptions upholstered with velvet, ornated with gold and silver embossing, precious stones, gold and silver embroidery. Saddles of this sort were probably used by the Jász people too, who were fond of splendour. These two saddles represent the form (with pommels in the front and in the back) that spread shortly thereafter, and became know for posterity as the Cumanian or Füred type saddle. Given my modest possibilities, I tried to recreate in one saddle the principal, typical features (that reflect the age in wich they were made) of the two saddles. | |