|
XIV. századi Szent György nyereg
A XIV. századi nyeregforma elkészítésénél szintén László Gyula munkásságára támaszkodtam. Tudomásom szerint ebből a korból sem maradt fenn ténylegesen vizsgálható nyereg. László Gyula munkájában közölte a Kolozsvári testvérek által készített Szent György-szobor nyergének rajzát. Összegezte Nagy Géza, Czakó Elemér, Balog Jolán és a saját nyeregről alkotott következtetéseit, majd kétséget kizáróan megállapította, hogy az alkotók magyar nyerget ábrázoltak, amely szerkesztésében a könnyű nyergünket igazították a magyar lovagvilág számára az akkori követelmények szerint. Valószínűsítve, hogy a mozgékony magyar könnyű vértes nem tudta megszokni a tunyább, kevésbé tevékeny harci cselekményekhez épített kalodaszerű, lovat nem kímélő nyugati rendszerű nyerget. Fönnmaradtak ábrázolások ilyen nyergekről még a Képes Krónika miniatúráin vagy a székelyföldi Szent László legenda ábrázolásain. Mindezen forrásokat összegezve született meg ez a nyereg.
XIVth century St. George Saddle
In the creation of the shape of this XIVth century saddle I again relied upon the work of Gyula László. To my knowledge no saddle remained from that age for examination. In his work, Gyula László published the drawing of the saddle in the sculpture of St. George by the Kolozsvári brothers. Summarizing the conclusions of Géza Nagy, Elemér Czakó, Jolán Balog and his own, he ascertained almost without a doubt that the creators built a Hungarian saddle. In its construction the original Hungarian lightweight saddle was adjusted to the requirements of the times for the Hungarian Knighthood. To all probabilities the brisk Hungarian light armoured riders could not get used to the heavy, stocks, western style saddles, built for less mobile military actions and rather hard on the horses. These kinds of saddles have also been pictured in the miniatures of the Picture Chronicle (Képes Krónika), and in the pictures of the Transylvanian St. László legend. This saddle was created by summarizing all of the above sources.
| |