XIX. századi paraszt nyereg

A XIX. Századi nyereg a faváz formáját tekintve azonos az előzővel. Az eltérés annyi, hogy megpróbáltam azt érzékeltetni, hogy milyen formában használta ugyanazt a favázat a parasztság, ahol a legtovább megőrizték az eredeti formát. A nyergen látható legszembetűnőbb eltérés: egy a mellső kápára szíjazott fapecek. Ez a nagykunsági fogatok fanyergeiről hozott örökség. A másik jellegzetesség: a kápák faragással történő díszítése. Díszítették a szíjgyártók, nyergesek a faragáson kívül beveréssel, festéssel, csontberakással is a nyergeiket. A faragások többnyire indás-leveles ábrázolások, a kápagombokon rozetta faragással. A hátsó kápán gyakran ábrázolták a nemi jelleget, mivel az Alföldön a nyereg női jelentéssel bírt Lükő Gábor kutatásai szerint. Még egy jelentős eltérés: a paraszti használatban csak kötős heveder volt, melynek dísze a gyönyörű hevedercsat-pár.

XIXth century peasant saddle

Considering the shape of the wooden framework the XIXth century saddle is identical with the previous one. The only difference I was trying to demonstrate is the way the same wooden framework was used among the peasantry, where the original shape was retained for the longest time. The most conspicuous difference is a wooden peg strapped onto the front saddle-bow, an inheritance from wooden saddles of Great Cumanian carriages. The other typical feature is the carved adornment of the saddle-bows. Harness makers and saddlers decorated their saddles with metal marquetry, painting and bone inlaying besides carving. Carvings are mostly rosetta carvings on the pommel with motifs of leaves and lianas. The gender characteristic was often represented on the hind saddle-bow, since (according to the researches of Gábor Lükő) saddles had a female signification for the people of the Great Hungarian Plains. One more considerable difference: Peasants used only tying straps ornated by wonderful pairs of strap-buckles.